A vegasi kudarc után Doyle, Slim és Saylor nem adták fel, és fokozatosan bejárták egész Texast, és játszottak, ahol csak tudtak. Sok éjszakát motelekben töltöttek, ahol az időt a leosztások és a megélt helyzetek megbeszélésével töltötték. "Akkoriban még nem voltak programok vagy táblázatok, mindent, ami a leosztások elemzését jelentette, kézzel, papíron kellett elvégeznünk. De annyira benne voltunk, hogy ez egyáltalán nem zavart minket, sőt, épp ellenkezőleg - folyamatosan fejlődtünk. Jobban értettük a játékot, mint a többiek túlnyomó többsége, és hogy ezt az előnyt kihasználjuk, minél többet kellett játszanunk".
A Texas-szerte elért sikerek után tehát eljött az ideje, hogy visszatérjenek Vegasba. A kalandvágyó trió ezúttal 100.000 dolláros bankrollal felfegyverkezve érkezett a szerencsejáték bölcsőjébe, de ez az utazás is ugyanúgy végződött. "Majdnem mindent elvesztettünk. Egyáltalán nem játszottunk rosszul, tisztában voltunk a hibáinkkal, de borzasztóan pechesek voltunk. Azt hiszem, a sors akarta úgy, hogy ismét vissza kellett mennünk Texasba, ahol Louise-szal találkoztam".
Szerelem egy életre és egy halálos diagnózis
Egy nap, egy vészjósló éjszaka után Doyle megállt egy patikában, hogy vegyen valamit, amivel felpörgetheti magát. Ki tudja, sejtette-e, hogy a pénztár mögött álló lány, akibe első látásra beleszeretett, az élete párja lesz. Szó szót követett, és 1962-re a pár megszervezte az esküvőt, amely után nem sokkal Louise teherbe esett. De ahogy az Doyle életében lenni szokott, amikor minden rózsásnak és meseszerűnek tűnt, valami mindig rosszul sült el: "Egy reggel egy kis kinövést találtam a nyakamon. Nem volt nagy, sokan figyelmen kívül hagyták volna, de a bátyám, Lloyd is így járt, aki négy évvel később rákban halt meg. Az orvos azt mondta, hogy ez egy anyajegy maradványa, amit egy évvel korábban műtöttek, de akkor jobb, ha kiveszik. Legfeljebb 30 percig tartana, mondták."
A valóság azonban szögesen ellentétes volt - miután elkezdték a műtétet, a bőr alatt egy hatalmas melanomát fedeztek fel, amely a nyakáról átterjedt az agyára és a mellkasára. A 12 órás műtéthez számos szakembert hívtak, de mindannyian egyetértettek abban, hogy a rák annyira kiterjedt, hogy Doyle számára nincs segítség. A sors könyörtelen volt - Doyle-nak legfeljebb 3-4 hónapja volt hátra. Miután a rák eléri az agyát, Doyle kómába esik, és vegetatív állapotban éli le élete hátralévő részét.
"Amikor ezzel az információval hazaengedtek, összeomlottam. Soha nem fogom látni a gyermekemet? A barátaim eljöttek hozzám elbúcsúzni, mindenki sírt, még Johnny Moss is, aki nem szokta kimutatni az érzelmeit. Tudtam, hogy mindent beleadtam ebbe a játékba, de nem akartam veszíteni, még akkor sem, ha az esélyek ellenem szóltak."
Két héttel később Doyle és Louise Houstonba utazott egy rák specialistához, ahol Doylet megműtötték. Az volt a célja, hogy legalább a reménytelen kilátásokat megfékezze, és kis szerencsével néhány hónappal meghosszabbítsa az életét. Doyle 15 órát töltött a műtőasztalon, ami után úgy tűnt, hogy a rák eltűnt. "Senki sem értette; maga az orvos mondta, hogy még soha nem látott ilyet. Spontán remissziónak nevezte, amire senkinek sem volt további magyarázata". Doyle hazasietett, és 3 hét lábadozás után újra formába lendült egy időre, mintha semmi sem történt volna. Négy hónappal később kislánya született, akit Doylenak neveztek el.
Pénzhiány és a WSOP megszületése
A következő néhány év nem volt sétagalopp a család számára. Louise anyaságin volt, hogy a kis Doylera vigyázzon, Doyle még mindig nem volt olyan állapotban, mint a műtétje előtt, Doyle anyósa náluk lakott, akit szintén rákra kezeltek, és anyagilag is nagyon rosszul álltak. Doyle mindenféle kétes üzleteket bonyolított, csak hogy játszhasson és nyerhessen valamit. Egy évvel később megszületett a kis Pam, majd 5 évvel később Todd fiú csatlakozott a családhoz. Több gyerek = több pénzre volt szükség, ami nyilvánvalóan nem segített a család jólétén.
"Louise édesanyja rákban hunyt el, és örököltünk tőle némi pénzt. Felvettünk egy dadust, Louise visszament dolgozni, és hát, én még mindig a texasi köröket róttam. De még mindig úgy éreztem, hogy körbe-körbe járunk, és nem haladunk sehová. Ezért úgy döntöttem, harmadszor és utoljára Vegasban próbálok szerencsét. Fogtam utolsó megtakarításaimat, vettem egy repülőjegyet, és a bűn városában találkoztam a legendás gengszterrel és kaszinótulajdonossal, Benny Binionnal. A "Texas Gamblers Reunion"-on találkozunk, egy Tom Moore által szervezett cash gamen. Öt napon keresztül játszottunk különböző formátumú és limitű cash gameket, nagyon jól éreztük magunkat, és sokan mások is élvezték az eseményt. Benny és fia, Jack az ötletet ugródeszkának használták, és mivel Moore nem akarta folytatni az eseményt (jobban szerette volna, ha a játékosok blackjacket, rulettet és más játékokat játszanak a póker helyett), készségesen továbbvitte az ötletet. Egy évvel később a Binions család elnevezte az eseményt World Series of Pokernek, és a Horseshoe kaszinójuk promóciójaként próbálták ki. Akkor még senki sem tudta, hogy milyen magot ültettek el, és mivé növi ki magát végül...".
Forrás - Wikipedia, A póker keresztapja önéletrajz, PokerListing, Poker.Academy