Mivel a történelem csak a győztesekre emlékszik, valószínűleg még nem hallottad ezt a történetet, de ez nem von le az értékéből. 2001 májusában történt, mindössze két évvel azelőtt, hogy Chris Moneymaker, aki még soha nem játszott élő NLH-tornán, legyőzte a legjobbak legjobbjait, és megnyerte a WSOP Main Eventjét. Azzal, hogy egy 39 dolláros szatellitet végül 2,5 millió dolláros nyereményre váltott igazi őrületet indított el.
Egy amatőr, aki legyőzte a világ elitjét. Tiszta őrület volt, valami elképzelhetetlen, mintha csodával határos módon legyőzte volna Tiger Woodsot, Roger Federert vagy Michael Jordant. És Moneymaker mégis megcsinálta. De miközben mindenki Christ és a vele járó pókerboomot ünnepli, alig két évvel korábban Stan Schrier, egy olyan játékos, akiről valószínűleg még nem is hallottál, vastag betűkkel írhatta volna be magát a póker történelmébe, és csak egy lépésre volt tőle.
A nebraskai születésű Stan mindig is imádta a pókert, de a saját államában nem sok pókeres akció volt, ezért úgy döntött, hogy Las Vegasba megy. Abban az időben a limit hold'em szinte mindenhol jelen volt, és a klubokban a cash gamek voltak főszerepben. Ez volt minden, amit Stan tudott a póker világáról. Miután nyugdíjas évei végén eladta az élelmiszerüzletláncát, egy vegasi utazás ésszerű kezdetnek tűnt a "nyugdíjas visszavonuláshoz".
Nem telt el sok idő, és Stan a legendás Binion's Horseshoe Casinoban találta magát, ahol valaki rábeszélte, hogy próbálja ki a WSOP Main Eventjének 80 dolláros szatellitjét. Stan végül nevezett rá és valahogy, csodával határos módon meg is nyerte azt. Négy kimerítő, 14 órás játéknap után pedig hirtelen a verseny döntő asztalánál találta magát, ahol Carlos Mortensennel, Phil Hellmuthtal, Mike Matusow-val, Phil Gordonnal és Dewey Tomkóval kellett szembenéznie (és lehetett volna rosszabb is, ha Daniel Negreanu nem esik ki a 11. helyen).
Mortensen, Hellmuth és Tomko a WSOP Poker Hall of Fame elit tagjaként dollármilliókkal és számtalan pókerteljesítménnyel büszkélkedhettek. Mortensen veszélyes játékos, aki agresszív játékáról ismert, Hellmuth 17 karkötőjével a WSOP-k királya, Tomko pedig kétszeres Main Event-runner-up, akivel egyszerűen nem akarsz szembenézni. Gordon 2 WPT-címet és 5 sikeres pókerkönyvet tudhat magáénak, Matusow pedig négy WSOP-karkötőjéről és brutális "table talking"-járól híresült el, amiért a "The Mouth" becenevet kapta.
Most képzeljük el, hogy egy nyugdíjas férfit, aki élelmiszerboltok vezetésével töltötte az életét, bedobunk ezek közé a cápák közé. "Tiszta adrenalin volt" - emlékszik vissza Stan évekkel később. "Egy 63 éves nagypapa ült annál az asztalnál, aki még soha nem játszott no-limit versenyen."
A közérzetén bizonyára nem segített az extravagáns Hellmuth, aki nem sokkal a döntőasztal előtt megjegyezte: "Nekem kellene a világ legjobb NLH-játékosának lennem, amit most már egyértelműen bizonyíthatok. A zónában vagyok, és hibátlanul játszom, őrültnek kell lenned, hogy ne félj tőlem!". Igen, akik az ezredfordulón meg tudtak élni a pókerből, azok tényleg jók voltak, és Stannek határozottan volt miért aggódnia. "Egész életemben az üzleti életben dolgoztam, és nap mint nap nehezedett rám nyomás. Ez számomra nem nyomás, ez öröm! (This isn´t pressure, this is pleasure!)"
Stan az 5. legnagyobb stackel jutott be a döntő asztalra, és a stratégiája elsősorban az volt, hogy higgadt maradjon. "Egész életemben türelmes voltam az üzleti életben, és ugyanezt tettem a pókerben is. Mortensennél volt a zsetonok több mint fele, és épp a jobbomon volt. Sok laza játékos volt az asztalnál, ezért úgy döntöttem, hogy feszesen játszom, és megvárom, míg szépen sorban kiesnek".
"Egyszer volt szerencsém játszani Phil Ivey-vel Reneben, aki ellen egy spotban nagyot emeltem. Phil néhány percig tankelt, majd végül dobott, és azt mondta: "Te vagy az egyetlen ember az asztalnál, akinek bedobom, Tighty Whitey". Hát, így jött a becenevem." Erre a játékstílusra Matusow is rájött, aki egy ponton ezen a döntőasztalon már nem bírta tovább : "Az isten szerelmére, végre játszanál valamit! Remélem, hogy igen, hogy azonnal dobhassam a lapjaimat!".
Hogy még rosszabb legyen a helyzet, többször előfordult, hogy Stan elfelejtette, hogy ő van soron, így mindenkinek meg kellett várnia, hogy megszólaljon. Így a legtöbbször a hosszú tank csak figyelmetlenségének volt köszönhető, ami még inkább az őrületbe kergette ellenfeleit. De nem csak miatta volt forró a hangulat. Gordon például egy helyen kiblöffölte Hellmuthot, majd büszkén megjegyezte: "Nem csak te tudsz itt pókerezni!".
Bár a játékosok nem óvatoskodtak egymással, Stan szeretettel emlékszik vissza az asztalnál ülőkre. "Nem nagyon figyeltek rám, így el tudtam lopni néhány vakot. Csak a prémium leosztásokat akartam játszani, de nem sok jutott belőlük. Steve Riehle ellen játszottam néhány flösst, de leginkább csak próbáltam feljebb lépni a fizetési ranglétrán."
Miután a CG amatőr Steve Riehle és a német Henry Nowakowski kiesett, a dolgok még nehezebbé váltak. "5 top játékos ült ott....és én! Nem is annyira a pénzről szólt, sokkal inkább megtiszteltetés volt egy ilyen WSOP döntő asztalnál lenni. De amikor egy idő után magamhoz tértem a sokkból, kezdtem tudatosítani a pajyumpokat, és nagyon nyerni akartam".
És szépen sorban estek ki ellenfelei. Először Matusow, majd Hellmuth, végül pedig Gordon. "Hellmuth viselte a legrosszabbul. Az egész családja ott volt, és az utolsó pillanatig nem tudta elhinni, hogy mi történt". Így aztán Stan felkerült a dobogóra, de ott kellett befejeznie a mesebeli runját. Az utolsó leosztásban Tomko és mivel a board nem segítette ki, ez a tündérmese egy kicsit hamarabb ért véget, mint azt a közönség szerette volna.
Tomko másodszor jutott a WSOP ME heads-upjáig. Elszőr 1982-ben, amikor Jack Strausn volt az ellenfele, de nem sikerült őt legyőznie. Most Mortensen ellen játszhatott, de ismét alul maradt. A két játékos a , Mortensennél . A turnre érkező és Carlos Mortensennek ítélte a győzelmet.
"Ahogy egész életemben a szakmában, úgy most sem vesztettem el a fejem. De ami igazán fájt, az az volt, amikor a riporterek interjút készítettek velem közvetlenül a kiesésem után, és közben a hátam mögött 1,5 millió dollárt tettek a döntő asztalra." Abban az évben rekord összeg járt a bajnoknak, nem csak a pókerben mérten, hanem általában a sportvilágban is. Emellett a 613 nevező a valaha volt legnagyobb WSOP ME-t jelentette, 5,9 millió dolláros nyereményalapjával. De a harmadik helyért járó 699.315$ is gyönyörű összeg volt. "Határozottan segít, ha van némi pénz a számládon, és nem félsz annyira a payoutoktól. Amikor mindenáron túl akarsz élni minden egyes payjumpot, az nem sok jót ígér" - zárta Stan.
Ma, 23 évvel az elképesztő történet után Stan még mindig rendkívül büszke a runjára. "Minden évben csak 9 ember jut be a
WSOP ME döntő asztalára. És én köztük voltam!". Távolról sem adta fel a pókert, Stan már a következő évben egy tucat döntőasztalra jutott. A Hendon Mobon jelenleg 54 cashout és közel 1 millió dollárnyi nyeremény világít.
Érdekesség, hogy 2016-ig, amikor egészségügyi problémák gyötörték, Stan minden egyes évben részt vett a Main Eventen, és minden egyes alkalommal sikerült kvalifikálnia magát! "Soha nem fizetem be a teljes összeget, hiszek a szatellitekben!" És éppen a szatellitekkel kezdődött minden. Akár Stan Schrier, akár két évvel később a legendás Chris Moneymaker esetében is.
Forrás - Wikipedia, WSOP, PokerNews, HendonMob