Györgyi Krisztiánnak sikerült az, ami a legtöbb honfitársunk számára jelenleg csak egy álom. Nem csak, hogy kijutott az idei EPT Monte-Carlo Main Eventjére, de ráadásul egészen a torna döntőasztaláig menetelt, ahol végül 5. lett és kb. 55 millió forintnak megfelelő összeggel térhetett haza. Azóta rengeteg helyen láthattátok őt, vagy olvashattatok róla. Nemrégiben mi is elcsíptük őt, miután befejezte játszmáját egy pókerteremben, aminek ez a rövid interjú lett az eredménye. 

Mindenhol csak azt hallani, hogy te egy 5€-s szatellitről jutottál be az EPT-re, de az EPT-re vezető utad több szatellitbőll állt. Így van?

„Egy 5€-s szatellitből jutottam ki. Sokan egy kicsit ezt félreértették, ez egy 4 körös verseny volt. 5€-val kezdtem, ez volt a minimum befizetés, utána továbbjutottam egy 22€-s versenyre, utána megint továbbjutottam egy 55€-s versenyre, és jött a döntőnap, az 530€-s volt. Így sikerült kijutnom Monte-Carloba. Ez körülbelül ilyen két napig tartott, amíg ezeket végigjátszottam.”

Milyen érzés volt kijutni az EPT Monte-Carlora?

„Ó, hát egy álmom vált valóra igazából. Nagyon jól éreztem magamat, de nagyon-nagyon nehéz volt. Minden nap 12 órákat kellett játszani.”

Hogyan változott meg ezután az életed?

„Teljesen megváltoztatta az életemet. Sikerült a családomhoz hazaköltöznöm, ez volt az álmom. Most vásároltam a szüleimnek egy házat, összeköltöztünk. Nagyon-nagyon jól érzem magamat.”

Volt egy all-in helyzet, amelynek megnyerése után azt kiáltottad, hogy „Gyuri vagyok a hegyről!” Miért pont ezt kiáltottad akkor?

„Ez a sztori nagyon érdekes. Amikor játszottam Budapesten, volt egy kedves úr, aki ha nagyot nyert mindig felugrott az asztaltól és azt mondta, hogy „Gyuri vagyok a Blaháról!”. Én ezt nem akartam leutánozni, hanem azt mondtam „Gyuri vagyok a hegyről”.

Talán az egész EPT legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor 7,2o-val kiblöffölted Jozonist. Tudatában voltál akkor, hogy milyen nagy összegért játszol?

„Természetesen tudatában voltam, hogy milyen összegért játszok. Kívülről hála Istennek ez nemlátszott, hogy izgulok. Belül, hát 300 volt a vérnyomásom, izzadtam, szívem, mindenem majd meg állt. Igazából én ezt már parti előtt eldöntöttem, hogy ezt a 7,2-t végigviszem, mindegy, hogy mi történik, mert hogy is mondjam. Ha a fociról beszélünk, akkor egy gólt kell rúgni. Ez elég nagy gól volt.”

És miért pont 7,2o-val döntöttél úgy, hogy blöffölni fogsz?

„Azért a 7,2-vel, mert a haverokkal, amikor otthon játszottunk, volt egy ilyen házi szabály, hogy ha valaki 7,2-vel nyer, akkor az egész asztalnak fizetnie kell. És ez úgy megmaradt a fejembe, és egyszer csak így a semmiből beugrott.”

Patrik Antonius és főként Ole Schemion nagyon jól szórakozott ezen. Mit éreztél akkor?

„Először is nagyon büszke voltam magamra, mert ha ilyen két nagyjátékostól kapsz egy pacsit, kapsz egy elismerést, azért az jól esik az embernek.”   

Úgy gondolod, hogy ezután sztár lettél? Sokan felkerestek a torna után?

„Hála Istennek ennek a sztorinak köszönhetően azért a médiába az újságokba… mindenhol kaptam megkereséseket, és ez nagyon jó azért, hogy én nem egy Való Világot nyertem meg, hanem én az eszemmel jutottam oda. És ez mindenkinek megvan. Mindenkinek ott van a lehetősége.”   

Hogyan ünnepelted meg ezt az sikert?

„Kint Monte-Carlóban úgy nem igazán. A családommal elmentünk egyet vacsorázni. De hát miután hazaértem a haverokkal azért ott volt egy két napos buli… éjszakába nyúlóan.”