Ebben az exkluzív interjúban Jon megosztja velünk a kezdőtől a profi játékosig vezető útját, bepillantást engedve az út során tapasztalt kihívásokba és győzelmekbe. Olyan kulcsfontosságú pillanatokról beszélt, mint a Norvég Bajnokságon elért lenyűgöző 2. helyezése, valamint az olyan események iránti szeretete, mint az EPT és a WSOP.
Milyen érzésekkel tekintesz erre az eseményre, és hogyan állsz eddig? Mit vársz ettől az eseménytől.
Jon: A Norvég Bajnokság mindig különleges. Rengeteg norvég játékos van itt és több ezren követik otthonról az eseményt. Nem az a célom, hogy megnyerjem a főversenyt vagy bármi mást, de el fogok jönni és a legjobbamat nyújtom. Idén a 2. helyen végeztem a vegyes limit játékban, 15.000 euróért. Nagyon közel voltam a győzelemhez - egy ponton majdnem 10 az 1-hez volt a zsetonelőnyöm. Remélhetőleg a jövő év az én évem lesz. Nagyon jó itt lenni. Bár a nevezési díjak sokszor alacsonyabbak, mégis sok ismerős arc van itt, és nagyon élvezem a hangulatot. Imádom ezt a helyet.
Ez a verseny tényleg csak arról szól, hogy megmutassam magam, és hogy emberek között legyek. Nem az a célom, hogy sok pénzt nyerjek itt. Természetesen remélem, hogy nyerni fogok, de mivel a nevezési díj kisebb, inkább arról szól, hogy jól érezzem magam.
Milyen típusú eseményeket kedvelsz?
Jon: Egyértelműen a magasabb nevezési díjú EPT versenyeket kedvelem. 1.000$ és 10.000$ közöttieket - ezek a megfelelők számomra. Azokat nagyon élvezem.
Térjünk vissza az első versenyedre - milyen volt az a verseny, és hogyan érezted magad akkor?
Jon: Az első hivatalos versenyem tulajdonképpen a Norvég Bajnokság volt 2016-ban, amit Dublinban rendeztek. Nagyon szerencsés voltam, hogy ott lehettem. Előtte egy diákversenyt játszottunk Bergenben, ahol akkoriban tanultam. Tíz fordulóból állt, és az összesített győztesek egy dublini utazást nyertek. Ebből nyolc fordulót én magam fizettem. A legjobb nyolc játékos kvalifikálta magát - én a 7. helyen álltam, amikor elindultunk. Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy nyerjek, pedig nem volt nagy tapasztalatom. De eljutottam oda, és emlékszem, hogy azt gondoltam: "Ez király, ezt újra meg akarom csinálni.
Hogyan fedezted fel a pókert?
Először csak a bátyámat figyeltem - ő pókerezett a barátaival. Én csak szórakozásból játszottam az iskolában, gyakorlatilag minden játékot, amit csak tudtam. Mindig is nagyon versengő voltam. Elég szerencsés voltam, hogy nyertem egy jegyet a dublini játékra, és éltem a lehetőséggel. Végül a 3. helyen végeztem, a következő évben pedig visszatértem, és két első helyet szereztem. Ez egy olyan erős kezdés volt, hogy úgy döntöttem, otthagyom a munkámat, és elkezdek teljes munkaidőben játszani.
Hogyan fejlődtél pókerjátékosként?
Már nyolc éve játszom teljes munkaidőben, és különböző szponzoroktól kaptam támogatást, ami nagyon sokat segített. Jelenleg teljesen a játékra koncentrálok, és arra törekszem, hogy a lehető legmagasabb szintet érjem el. A KKPoker nagykövete is lettem, ami nagyon jó, sok tartalmat tettem oda. És végül, a múlt hónapban játszottam az első Tritonon. Jó móka volt. Számomra most a póker azt jelenti, hogy sok órát ülök, keményen tanulok és sokat játszok.
Van olyan oktatód, aki segít tanulni és a következő szintre emelni a játékodat?
Nincsenek főállású oktatóim. Dolgoztam már itt-ott néhány oktatóval, de hosszabb ideig még soha nem volt egy sem. Viszont szerencsés vagyok, hogy egy nagyszerű csapat van körülöttem folyamatosan. Jó barátok, jó beszélgetőtársak - ez nagyon fontos, különösen, ha a játék mentális oldaláról van szó. A profi életnek megvannak a maga hullámvölgyei, ezért segít, ha vannak emberek, akikre támaszkodhatok. Bár legtöbbször egyedül utazom, mindig van valaki, akit megkérdezhetek, ha kérdésem van.
Van olyan verseny vagy helyszín, amelyik a kedvenc pókerezési helyednek számít?
Azt hiszem, Las Vegast kell mondanom. Kemény grind megy ott és rengeteg küzdelemmel jár, de egyértelműen ez a kedvenc helyem. A nyáron Las Vegasban a WSOP-n a 2. helyen végeztem, és nagyon izgatottan várom, hogy idén nyáron újra visszamehessek, hogy a lehető legkeményebben játsszak, és megcélozzam a karkötős versenyeket. Addig nem térek vissza, amíg nem nyertem legalább egy karkötőt.