Nem is olyan régen 53.000€-t nyertél harmadik helyeddel a WPT Prime Bratislava Championshipen. Hogy érzed magad most ezzel a helyezéssel és persze a sikerrel kapcsolatban?
Nos, természetesen, amikor az ember egy versenyen az élre kerül, mindig nagyon szerencsés. Tisztában vagyok vele, hogy ez nálam is így volt. Örülök neki, de nem tekintem ezt valami nagy eredménynek. Idén az volt a célom, hogy 1.000 és 3.000 közötti és néhány 5.000-es nevezési díjú élő pókert játsszak, és ha van egy jó fesztivál, akkor néhány alacsonyabbat. Az átlagos buy-in 1.500 és 2.000 között lesz, szóval ha így nézzük, akkor ez a nyeremény csak kb. 25-30 buy-in.
Milyen stádiumban vagy most pókeres szempontból? Tudom, hogy a múltban inkább cash game játékos voltál, most pedig már ilyen sikert értél el a versenyeken.
Valahol 2008 és 2014 eleje között tekintettem magam profi játékosnak. Utána sokáig nagyon keveset játszottam. Szóval ebben a formában és felállásban nem tartom magam profi játékosnak, inkább egyfajta semi-fulltime játékos vagyok. Havonta nem töltök 120-150 óránál többet pókerezéssel. Azokban az időkben, amikor még profi játékos voltam, legalább a havi 250 óra meg volt. Ez óriási különbség, az intenzitás egyszerűen nincs meg. Még zuhanyzás közben sem gondolok a pókerre, ami szerintem szó szerint előfeltétele a pókernek (nevet). Ha van kedvem pókerezni, akkor heti 2-3 alkalommal online játszom, és ha van egy jó fesztivál, akkor elmegyek játszani. Tavaly kezdtek el jobban szórakoztatni a tornát, miután komolyabban kezdtem azt venni.
Komáromban volt egy barátunk látogatóban, és történetesen volt egy verseny. Éppen buliztunk, és csak azért mentünk oda, hogy megnézzük, mert még soha nem voltam ott. És ez egy 500 eurós verseny volt, amit talán évente egyszer vagy kétszer rendeznek. Olyan volt, mint egy sit and go, 15-20 emberrel. Azt hiszem, 3 fizetős hely volt, és a haverommal heads-upba jutottunk. Előtte talán nyolc évig nem játszottam versenyeken, és sosem vettem őket túl komolyan. Akkoriban tetszett, pozitív érzéseim voltak iránta. Elkezdtem egy kicsit járni ebbe a kaszinóba, tetszett, kedves emberek voltak ott. Az fogott meg, hogy más tulajdonságai vannak, mint a cash gamenek, mint pl. az ICM, a nagyobb nyomás a játékosokon, vagy a mélyebb teória. Aztán azt mondtam magamnak, hogy online is javulni akarok. Tavaly először 5-20 dolláros online tornákon indultam. Tudtam, hogy nem leszek elég erős ahhoz, hogy a nagyobb téteket verjem. Aztán ahogy elkezdtem tanulni, elkezdtem egy kicsit magasabb szinten játszani. De még manapság is átlagosan 50 dollár a nevezési díjam online. Nem vagyok egy nagy téteken játszó játékos. Élvezem a pókert, és nem helyezek magamra semmilyen nyomást.
Mostanában kizárólag versenyeken játszol?
Igen, már vagy 10 éve nem játszottam komolyabban cash gamet. Volt néhány alkalmazás amelyeken egy ideig játszottam, de ez néhány hónapos nagyságrendű volt. Szóval tényleg messze vagyok valamiféle profitól, ha valaki szerint nem játszom jól, abban lehet igazság.
Én még visszatérnék a WPT Prime döntő asztalához, ahol mindenkit lenyűgöztél az "álruháddal". Néhányan kritikát fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban, mit gondolsz erről?
Szeretek szemüveget viselni. Szerintem ez egy elég nagy testbeszéd, a stare down. Nem sokan vannak ezen a szinten, 1.000-2.000-es nevezési díjaknál, akik jól begyakorolták volna. Elég nehéz mindig ugyanolyan intenzitással figyelni a többi játékost. Szóval igen, emiatt hordok szemüveget. De a kendőt nem kifejezetten emiatt hordom. Egyrészt nagyon gyenge az immunrendszerem, és tavaly a klíma miatt 5-6 napi játék után szinte mindig másfél hétig beteg voltam. A másik dolog, hogy olyan személyes melegséget, nyugalmat ad nekem. Hogy jobban el tudok merülni a zónámban, amikor az emberek nem mernek túl sokat beszélni velem. Mert én nem nagyon akarok beszélgetni, miközben játszom. Nem a tellekről van szó, inkább arról, hogy jelezzem az embereknek, hogy hagyjanak békén, ne beszélgessenek velem. És hogy mások mit gondolnak erről, alapvetően nem érdekel. Amíg a szabályokon belül van, addig megteszem. Ez abba a komfortzónába helyez, ahol lenni akarok. És ha ez nem lesz megengedve, akkor nem fogom csinálni. Ha betiltanák a szemüveget, az problémát jelentene számomra, és némi edzéssel kellene megbirkóznom vele. De a kendő nem. Beszéltem egyébként játékosokkal is, és egyik társam sem bánta. Talán az elmúlt versenyeken egyszer-kétszer finoman szóltak ellene. De egyébként egyáltalán nem. Többször beszélgettünk már olyan figurákról, mint például Kabrhel, akik engem sokkal jobban irritálnak. Amikor szóba került a téma, mindig egyöntetűen egyetértettek abban, hogy ezeket az embereket valahogyan korlátozni kellene a viselkedésükben, és hogy az túlmegy a határon. Szerintem nincs olyan szemüveg vagy kendő, amely bárkit is zavarna. Vannak olyan dolgok, mint például bizonyos típusú angelshootingok, amiket az emberek használnak. És szerintem ez egy sokkal sürgetőbb kérdés, amivel foglalkozni kellene. Barátságos vagyok a játékosokkal, a szünetben nyugodtan elbeszélgetek velük.
Menjünk tovább. Nem szórakoztató hosszú órákon, napokon át játszani, és ez idő alatt folyamatosan valamilyen szinten tartani a koncentrációt. Van valamilyen módszered a versenyekre való felkészülésre, és hogyan tartod magad mentálisan és fizikailag fitten?
Van egy nagyszerű rutinom, amikor erről van szó. Az élő pókert egyfajta meditációnak tekintem. Az élő pókerben az történik, hogy az embert különböző ingerek bombázzák a környezetből, különösen a többi játékos érzelmei. És bizonyos nyomás alatt van. Kicsit olyan, mint a való életben. Amikor emberekkel van dolgod, valószínűleg jó, ha általában felkészült vagy. Hogy ne kerülj tiltre, ne legyen érzelmi reakciód a környezetből érkező számos ingerre, véleményem szerint elég nagy kihívás. Ez az egyik dolog, ami igazán érdekel a pókerben. Nagyon kevés olyan dolog van, ahol ilyesmit lehet gyakorolni. Ha valaki agresszívan kezd el beszélni hozzám, akkor a legnagyobb kihívás számomra valószínűleg az, hogy a komfortzónában maradjak, és az érzelmeket háttérbe szorítsam. Szeretek harcolni magammal ezekben a helyzetekben.
Amikor játszani megyek, előtte kicsit edzek, de hogy ne fáradjak el, gumiszalaggal szoktam. Mindig jól érzem magam fizikailag is, amikor megyek játszani. És mentálisan is mindig csinálok ilyen enyhébb légzőgyakorlatokat. Még akkor is, amikor az asztalnál vagyok, és nehéz helyzet van, néha felállok, és csinálok egy kis gyakorlatot, vagy kimegyek a mosdóba, és fogom a gumit, ami mindig nálam van, és megyek gyakorolni. Próbálok a légzésemre koncentrálni. Nagyon érdekel a légzéssel való munka. Pár éve a Wim Hof módszere is érdekelt, és nagyon szimpatikusnak találom. Ott is sok mindent a légzésen keresztül kezelnek, és az ember sokkal jobban érzi magát, ha lélegzik. Szóval ezzel dolgozom. Ezért nem is unatkozom azokon az asztalokon. Egyrészt a légzéssel dolgozom. És emellett rengeteg jegyzetet írok minden játékosról, és van egy adatbázisom, amit naprakészen tartok. Tehát még akkor is, amikor nem vagyok azokban a leosztásokban, akkor is azon gondolkodom, hogy azok a játékosok milyen range-ekkel rendelkezhetnek, és amint látok ott valamit, azonnal leírom. Mindig figyelek.
Van valamilyen diplomád?
A póker miatt hagytam ott a főiskolát. Matematikát tanultam. Határozottan matematikus vagyok, és mindig is élveztem ezt a dolgot, az olimpiákat meg ilyeneket.
Ahogy beszélsz, úgy tűnik, hogy sokat olvasol, és hogy kíváncsi vagy.
Szeretnék többet olvasni, de nem igazán bírom rá magam. Inkább podcastokat hallgatok, szeretem őket, még inkább a spirituális podcastokat, vagy a póker podcastokat a legjobb játékosokról, hogy milyen a rutinjuk. És a hosszú életről is, hogy ne most rögtön érjük el a csúcsot, hanem tervezzük meg azt a 3, 5, 10 évet, hogy képesek legyünk majd akkor is leülni az asztalokhoz, és még mindig élvezni a játékot. Én például egyáltalán nem eszem, amikor pókerasztaloknál ülök. Ezt egy podcastből vettem, amit Bencb vezetett. Volt nála egy táplálkozási szakértő, és azt mondta, hogy a koncentrációnak jót tesz, ha egy kávét iszunk, de utána már csak zöld teát. A zöld teában van valamilyen anyag, ami szintén megnyugtat, és akkor nem lesz olyan overhype-od, mint a koffeintől. Ez segít abban, hogy jól tudjak koncentrálni, és ne legyek fáradt. Nem tartom magam profinak, de annyira érdekel a játék, hogy valószínűleg 10-20 év múlva vagy a halálomig fogok játszani valamilyen formában.
Fontos, hogy megvédjem a jelenlegi szenvedélyem és a vágyat a tanulás és a játék iránt. Ez a vágy megy és jön, és szerintem nagyon fontos, hogy ismerd magad. Szerintem ez borzasztóan egyénfüggő. Mindenkinek tudnia kell, hogy mitől érzi jól magát, hogy általában jobban próbálkozzon az életben, és fordítva. Mindenki máskor éli meg a kiégést. Valakit zavar, ha sokat játszik, ezzel szemben valakit nem. Nekem nem tesz jót, amikor downswingem van, de az sem, ha nagy upswingben vagyok. Ilyenkor megpróbálom magam mentálisan egy kicsit lejjebb tenni, hogy egy kicsit aláássam az önbizalmamat. Mert azt már tapasztalatból tudom, hogy a tudatalattim kicsit lustább lesz. Alapvetően mindig próbálok valami egészséges középútra jutni, hogy legyen kedvem csinálni. Ez más dolgokra is vonatkozhat az életben. Például, ha túl boldognak érzed magad a partneri életedben, az is egy jó hely arra, hogy perspektívába helyezd, valamiféle vízióba helyezd, hogy megnézd, tényleg így van-e, vagy egy kicsit óvatosabbnak kellene lenned, hogy ne érjen csalódás. Szerintem ezek a szélsőséges érzelmek hosszú távon veszélyesek az emberre nézve, ha valaki hosszú ideig szélsőséges, akkor valamikor a végén bekövetkezik egy összeomlás. Legalábbis az én tapasztalatom szerint. Valószínűleg az életkor is befolyásolja. Amikor fiatalabb voltam, kitartóbb tudtam lenni, a tesztoszteron túlmotivált.
Oktatsz is?
Nem vagyok oktató. Most már el sem tudom képzelni, hogy oktassak. Nem tartom magam profinak, nem csinálom eleget. Vannak jobb játékosok, akiknek több tapasztalatuk van. Az elmúlt 10 évben nem sok vizet zavartam. És összességében az oktatásnak akkor van értelme, ha az ember vagy nagyon élvezi, vagy pénzt akar keresni vele, nálam egyik sem jellemző nagyon.
Mik a következő pókerterveid és céljaid?
Elsősorban szeretném megőrizni a póker iránti lelkesedésemet, ami most is megvan. Az elmúlt években ez némileg hiányzott belőlem. Úgy érzem, hogy jobban élvezem, mint korábban. Ugyanakkor érzem magamon, hogy amint túllépem a heti 40 órát, amit a pókerrel töltök, összességében kezdem úgy érezni, hogy ez már túl sok. Persze vannak azok a kivételek, a fesztiválok, de utána 3-4 napig nem csinálok semmit a pókerrel. Szeretnék tovább gyakorolni és lassan fejlődni, hogy a 100 körüli buy-ineket online, majd élőben idén főleg 1.000 és 3.000 közötti, néha 5.000 körüli tornákon győzzek. Néha kisebbeken is ha itt vannak. A következő céljaim Monte Carlo, majd Montreal. Remélhetőleg jó tapasztalatokat szerzek és élvezni fogom. Az olyan célok, mint, hogy ilyen és olyen összegeket akarok és ennyi órát szánok rá, az már elmúlt számomra. A póker nem olyan dolog, ami annyira élvezetes lenne. Az élő tornákból hiányzik a sebesség, lassúak... Ezt annyira nem imádom, és úgy szeretnék hozzáálni mint néhány high stakes játékos. Szóval azt hiszem marad az, hogy ilyen félprofi leszek és ha találok egy olyan limitet, amit nem fogok verni, akkor nem megyek magasabbra...
Ha nem szereted a pókert, akkor mi az, amit szeretsz?
Valamikor szerettem a pókert és abból éltem. De inkább olyan játékokat szeretek játszani, mint a Star Craft 2, és néha sakkozom online. Ezen kívül a családi pihenős pillanatok, a természet, a kutyasétáltatás.....
A macskákat vagy a kutyákat kedveled jobban?
Két évvel ezelőtt egyiket sem, de most már mindkettőt. Most két macskánk és egy kutyánk van. Inkább a macskákat szeretem, akkor kevésbé vagyok nyálas (nevet).
A Jozeffel folytatott beszélgetésünk az EPT Monte Carlo EPT-n elért sikere után is folytatódott, ahol sikerült a döntő asztalig verekednie magát. Így hamarosan olvashattok az érzéseiről az 5.000-es tornán,, történeteket bolgár barátjáról és az érzelmeket, amelyeket az Adrian Mateos-szal való játék hagyott benne......