Hello Marc. Először is, gratulálok a lenyűgöző győzelmedhez a WPT Prime Liechtenstein versenyén! Az eredményed valóban figyelemre méltó, és a képességeidről és az elkötelezettségedről tanúskodik. Szívesen hallanék többet az utadról. Hogyan fedezted fel először a pókert, és emlékszel még a legelső élményedre a játékkal kapcsolatban?
15 éves korom körül kezdtem el pókerezni, még iskolás koromban, bár akkoriban a játék egy másik változatát játszottuk.
Volt valaki a családodban vagy a szűk környezetedben, aki inspirált a pókerezésre?
A személy, aki a legnagyobb hatással volt rám, egyértelműen a közeli barátom, Phil Wettstein volt. Nélküle valószínűleg nem vettem volna olyan komolyan a játékot, mint most. A másik személy, aki nagy hatással volt rám az Renato Fümm, aki számtalan órát töltött velem a leosztások megbeszélésével.
A póker számodra hivatás vagy csak hobbi? Ha hobbi, akkor mi a foglalkozásod, és milyen egyéb érdeklődési köröd vagy hobbid van a pókeren kívül?
Ez egy hobbi, de egy olyan hobbi, amit mély szenvedéllyel űzök. Vállalkozó vagyok, motion designer, saját kis ügynökségem van, a reiheacht. A póker mellett szeretem a focit, a filmeket és a könyveket.
Melyik pókereseményre emlékszel vissza a legszívesebben és miért? Melyik event a legfontosabb számodra?
A póker eventek közül számomra egyértelműen a két liechtensteini WPT Prime verseny maradt meg a legjobban, de szép emlékek fűznek a 2015-ös schaffhauseni versenyen elért első döntő asztalomhoz is. Ott játszottam először Thomas Hofmann ellen. Az, hogy találkoztam vele és láttam őt játszani, nagy hatással volt a játékomra. Az ellenem tett ász magas megadása és a magyarázata maradandó benyomást tett rám. Rávilágított arra, hogy a pókerben sokkal többről van szó, mint a kártyák megjátszásáról. De ha ki kellene emelnem a legfontosabb eventet, az egyértelműen a liechtensteini WPT 2023 lenne.
Térjünk vissza a WPT döntő asztalához. Volt olyan játékos, akit a legnagyobb fenyegetésnek tartottál? Hogyan álltál hozzá az ellenük való játékhoz?
Nyilvánvalóan Leandro kiemelkedett - nemcsak mint fantasztikus játékos, hanem azért is, mert hatalmas zsetonelőnnyel rendelkezett. Nem akarok tiszteletlen lenni a többiekkel szemben, akiknek nyilvánvalóan nagyszerűen kellett pókerezniük ahhoz, hogy bejussanak a döntő asztalra, de Leandro volt a kapitány a kezdetektől fogva. Néhányszor már játszottam ellene, és tudtam, hogy mire képes. Azzal, hogy a második helyről kezdtem a döntőasztalt, egy kicsit több levegőhöz jutottam, mint a többiek, így a stratégiám az volt, hogy hagyom, hogy Leandro tegye a dolgát, és még néhány olyan kezet is eldobok, amit normál esetben nem adnék fel ilyen könnyen.
Mi járt a fejedben, amikor Leandróval kerültél szembe? Volt olyan pillanat, amikor azt hitted, hogy veszíthetsz?
Az elejétől fogva tudtam, hogy a zsetonelőnyével Leandro a legesélyesebb arra, hogy megnyerje az egészet, de azt is tudom, milyen gyorsan fordulhatnak a dolgok a pókerben. Úgy gondoltam, hogy nekem is van esélyem megnyerni a versenyt. Ennek ellenére nem lettem volna túlságosan csalódott két második második helyezéssel egymás után.
Elmondanád nekünk a verseny legfontosabb leosztását? Milyen gondolatmenet állt a lépésed mögött?
Ez egy nehéz kérdés. Egy olyan többnapos versenyen, mint a WPT, sok fontos leosztást játszol. De ha egyet kellene választanom, akkor a második nap utolsó leosztása lenne az, amikor szerencsém volt a pocket tízeseimmel, Sven Wildhaber bubijaival szemben. Ez egy keserédes pillanat volt - a második lettem a zsetonok tekintetében, de Sven többet érdemelt volna; nagyszerűen pókerezett. Fiatal kora ellenére úgy kezelte a bad beatet, mint egy bajnok, ami igazán lenyűgöző volt. Későre járt, és szerencsére nem kellett sok döntést hozni. Én nyitottam, ő 14 nagyvakkal ment all-in, én megadtam, és szerencsém volt.
Mi izgat a legjobban az asztalnál? A kockázat izgalma, az hogy túljársz az ellenfeid eszén, vagy valami más?
Egyszerűen imádom a játékot; hihetetlenül sokoldalú. Magán a játékon túl a pszichológiai aspektus is lenyűgöz, és az, hogy minden egyes asztalhoz hozzá kell igazítani a stratégiát, hiszen a pókert nagyon sokféleképpen lehet játszani. Számomra ez egy olyan játék, mint semmi más.
Játszottál már olyan játékot, ahol valami bizarr vagy vicces dolog történt az asztalnál?
Volt egy fickó, aki az első napon egy kisebb versenyen preflop ászokat dobott ellenem, mondván, hogy mindig bukik velük. Én csak azt gondoltam, "Köszönöm szépen!".
Mik a céljaid most a pókerben? Ha öt év múlva találkozunk, hol szeretnél tartani a pókerkarrieredben? El tudod képzelni, hogy megnyerj egy WSOP karkötőt?"
Nincsenek konkrét céljaim a játékom fejlesztésén túl. Nem bocsátkozom jóslatokba - ebben a játékban bármi megtörténhet.
Tapasztaltál már olyan megsemmisítő vereséget, ami miatt megkérdőjelezted, hogy folytatni akarod-e a játékot? Hogyan sikerült talpra állnod?
Ó igen, sokszor, túl sokszor ahhoz, hogy egyet kiemeljek. Legalább 100 alkalommal akartam abbahagyni a pókert. Phil Wettstein, Renato Fümm, a PokerMoker Homegame Crew és a játék iránti szenvedélyem segítettek, hogy a pályán maradjak.
Mi az az egy tipp, amit adnál valakinek, aki be akar szállni a pókerbe vagy fejleszteni szeretné a játékát?
Élvezd a játékot és készülj fel mentálisan a hullámvölgyekre. Évekbe telt, mire megtanultam, hogy a nyugalom megőrzése és a tilt elkerülése kulcsfontosságú - sosem segít, ha hagyod, hogy a frusztráció eluralkodjon rajtad.
Mit gondolsz a pókeres közösségről és a rajongóidról?
Szerintem fantasztikus, hogy milyen sokan szeretik ezt a játékot. A hatalmas közösség az, ami a pókert azzá teszi, ami ma.
Köszönöm Marc, minden jót kívánok neked!