Marian, hadd kezdjem azzal, hogy gratuláljak! Ez egy nagyszerű eredmény, életed nyereménye és te vagy az első szlovák, aki megnyerte a Slovak Series of Poker Main Eventjét. Hogy érzed magad most egy nappal később?
"Határozottan fáradtan az utazás után, mert nem tartozom azok közé az éjszakai madarak közé, akik napközben is tudnak aludni. Én, akár háromkor, akár ötkor jövök, nem alszom tovább fél nyolcnál. Háromkor jöttem, és fél nyolckor már fent voltam. Ez aztán két - három nap alatt felgyülemlik. És még az utazás utána is olyan unalmas volt vonattal. Ami pedig a versenyt és a sikert illeti, nem fogja megváltoztatni az életemet, de persze hálás vagyok érte. Zuzka (a szerk. megjegyzése: Zuz Mik) mondta, hogy én voltam az egyetlen szlovák, aki SSOP ME-t nyert, ezt nem is tudtam. Ő jobban örült neki, mint én (nevet)".
Hogyan töltötted az időt a vonaton? Hosszú az út Kassáig.
"Már nem is olyan szörnyű, négy és fél óra. Rengeteg történelmi folyóiratot olvasok, így megvettem a Historical Review-t. Szóval azt olvastam és keresztrejtvényt fejtettem. Azután egyiket a másik után kellett csinálnom, mert már majd el aludtam, de nem tudok ülve aludni, úgyhogy jobb volt, ha egy kicsit szórakozom, amíg ott vagyok."
Térjünk vissza a fesztiválra. Játszottál más versenyeken is a főversenyen kívül?
"Nem, szombaton vonattal jöttem. Nekem ez pont megfelel, 7:00-kor jön egy IC Kassáról, 11:35-kor érkezem Pozsonyba, a 15 perces séta a Crowne Plazáig épp elég ahhoz, hogy a session után mozgásba lendüljek. Elfoglaltam a szállásom és fél kettőkor már játszom".
Ez már ilyen rutinod.
"Igen, én így szoktam lebonyolítani. Így nincs időm mást játszani."
Egy entryvel jutottál tovább?
"Nem, hárommal. A délin kétszer és este egyszer, ahonnan tovább is jutottam".
Milyen volt számodra a verseny, jól érezted magad? Szerencsés voltál, jó helyre ültettek?
"Az első két entry-nél olyan össze-vissza volt, nem éreztem jól magam. De az esti már jól ment. Azt hiszem, elég tisztességes stacket csináltam azon az első napon. A másodikon valahol egymillió fölött voltam. Aztán ott volt Rišo (a szerk. megjegyzése: Richard Miklošovič) az asztalomnál, versenyekről ismerjük egymást, barátok vagyunk. Neki is volt körülbelül egymilliója. Aztán egy ukrán vagy egy orosz jött az asztalunkhoz, aki piált. Gyűltek a zsetonjai, valószínűleg jó lapjárása volt. Erre mi azt mondtuk: "Valaki ki fogja ejteni, nézzük meg ki lesz az. Közben azt mondtam, hogy talán közülünk valaki (nevet). Erre ő nyitott, Rišo check-callolt, nekem pedig ászok voltak a kezemben. Szóval re-raise-eltem, az ukrán meglepő módon eldobta, Rišonak pedig AK-val nem jutott jobb eszébe, mint az all-in. Aztán azt mondta, hogy azt hitte, hogy középső párom van. Megadtam az ászokkal, így kiejtettem és akkor volt vagy hárommillióm és jól ment a dolog. Már megvannak a zsetonjaim és a vakok is magasabbak, szóval ez egy jó helyzet számomra, nyomást tudok gyakorolni."
Az utolsó nap előtt nem érezted magad nyomás alatt a pay jumpok miatt?
"Nem nem, ami a pénzt illeti, egyáltalán nem foglalkozok vele. Számomra ez zseton, amit szaporítanom kell. Talán amiatt is, mert gyakran játszok nagy tétes cash gameket és azt hiszem már hozzászoktam. Bár mostanában több versenyen játszom, a pozsonyi és kassai Bancoban is sok érdekes verseny van. És kevesebb a cash game, már talán kevesebb pénz van forgalomban. Akik régen játszottak, azokat már a regek megkoppasztották és már nem akarnak játszani és elbukni a pénzüket."
A döntő előtt már tudtad, hogy ki ellen fogsz játszani, szoktad tanulmányozni a játékosokat? Féltél valakitől?
"Nem foglalkozom ezzel extrém módon. Nagyjából tudtam, hogy kik vannak ott. Nanos nevét láttam rajta, de azt hittem, hogy a testvére. Ez gyengébb volt, a testvére pedig nem jutott tovább, pedig ő egy bomba játékos. Ezt meg folyton láttam, ahogy kiesik és újra bevásárolja magát, szerintem legalább 6-szor nevezett. Azt hittem, hogy jó játékos, mivel testvérek. De a játékából ítélve nem volt nagy durranás. A döntő asztal elején rengeteg zsetonom volt, nekem volt vagy tízmillióm, a másik srácnak pedig hat. Úgyhogy nyomás alá tudtam őket helyezni és bejött, bedobálták a lapjaikat a stackem pedig nőtt. És persze ez a Nanos, a bátyja, nézte a streamet. És akkor gondolom, beolvasott a görögöknek, hogy így nem fog menni, szét fogom szedni őket. Maguktól nem változtattak volna, ő kiabált is nekik, dirigált nekik játék közben. Szóval utána elkezdtek másképp játszani, úgyhogy nekem is váltanom kellett. A verseny után a barátaim is mondták, hogy olyan lapokkal re-raiseltek ellenem, amiket odáig bedobtak".
Heads-upba az említett Nanos ellen kerültél. Te kezdtél kisebb stackel, de minden megváltozott a hetesek és a flösshúzó elleni leosztás után.
"Igen, mert előtte 1:3 volt az állás, nekem tízmillióm volt, neki meg harminc. Szóval így jó volt játszania, még akkor is, ha én egy kicsit nyomtam őt. De annyira nem voltak jó lapjaim. És utána azt mondtam magamnak, hogy dupláznom kell, különben veszítek. Szóval all-in mentem, nem volt nutsom, ász dáma volt. Persze megadta, meg kellett adnia azzal a flösshúzóval, de szerencsére nem jött le neki. Utána már más volt a játék, visszavett, és nem játszott olyan merészen, hanem a maga módján, gyengébben."
Hogy állsz a heads-upokkal? Magabiztos vagy bennük?
"Kassán már tudják, hogy ha például az utolsó ötben vagyok, akkor nem is javasolnak alkut, mert tudják, hogy nem fogok belemenni. Hiszek magamban a heads-upokban. Most is azt javasolta nekem, hogy kössünk alkut. De mi értelme lett volna, amikor 1:3 volt az arány. Szóval azt mondtam oké, felezzük meg és kész. Ezt ő persze visszautasította (nevetés). Soha nem kötök alkut, és nem szoktam engedni, azt sem, hogy egy buborékot kifizessenek, elvégre a buborék azért van, hogy pénzt keressünk. Már az első napon is volt vagy négyszázezrem a buborékkor és végül hétszáz fölött végeztem".
Mik a következő pókeres terveid?
"A barátom rá akar beszélni, hogy menjünk Rozvadovba a milliósra. Szóval majd meglátom, hogy rá tud-e beszélni, nekem annyira nem esik jól. Mindenszentek lesz és a testvéreim azt akarják, hogy a sírokhoz menjünk. Majd meglátom, hátha sikerül, azt hiszem, elmegyek. És egy hét múlva megint itt lesz a lengyel háromszázezres".
Még egy kicsit "áskálódnék" a múltadban, mert hát évek óta játszol. Hogyan kerültél a profi pókerbe?
"Mindig is kártyás voltam, édesapám után. Apám nagy "Mariáš" játékos volt. Szóval tőle tanultam meg a Mariášť, játszottam a főiskolán, a hadseregben, itt a barátaimmal. A Mariáš egy nagyszerű játék, ami közben gondolkodni kell. A pókert pedig, amikor Kassán elkezdte, még nem is volt Banco. Marek Krupárral a Bancóból más klubokban találkoztunk, akkor még játékos volt. Ő hatlapos pókert játszott, amit itt Kassán a szocializmus idején nagy pénzért játszottak, az emberek eljátszották a házukat, autójukat. Természetesen más státuszú emberek. Én soha nem játszottam azt. De aztán egy barátomnak volt egy étterme és ott volt egy társalgója, ő volt ilyen pókerrajongó. Szóval egy nap én és a haverom ittunk egy italt, és néztük, hogy mi a fene és rájöttünk, hogy pókereztek. Akkor még fogalmam sem volt a pókerről. Tanulmányoztuk egy kicsit, aztán elkezdtek pókerklubok alakulni, és versenyek nyíltak a kaszinóban. Marek először a Monte Carlót nyitotta meg, amiből lett a Banco. Aztán elmentünk Pozsonyba is. Olvastunk néhány könyvet, beszélgettünk róla, és aztán öltött ekkora méreteket".
Ennyi év után is élvezed a pókert?
"Számomra a póker határozottan szórakoztató, de a pénzről szól. De nem úgy szól a pénzről, hogy leülnék, nyernék pár ezret és elsétálnék, és nem veszítenék. Ha van egy jó cash game, akkor reggelig, sőt, akár másnap reggelig is játszok. De nagyon jó partinak kell lennie. Nekem is szükségem van erre a kapcsolatra. Utálok olyan emberekkel ülni, akik először is nem beszélgetnek senkivel, és az időt azzal ütik el, hogy valami téveszmés dolgot olvasnak az interneten, másodszor pedig nem játszanak semmit. Csak a kártyákat nézegetik, nem nézik a játékost vagy bármit. Engem ez nem szórakoztat. Annak ellenére, hogy mindig is sportoló voltam, abban is versengő vagyok".
Milyen sportokat űztél?
"Többé-kevésbé mindent a focitól kezdve a röplabdán át a squashig. Még most is sportolok. Soha nem csináltam élsportot, de azon a felső-középső szinten igen. Így nem vagyok valami roncs az élsportolói edzésektől. De ha akarnék, bármikor lefutnék egy félmaratont, úsznék 2000 métert. A maratonra azért már kellene edzenem, és mivel szeretek versenyezni túl komolyan venném és ott ronccsá válnék, azt pedig nem szeretném. Szerintem még most is meg tudnék futni egy félmaratont 1:40 alatt, 1:35 alatt már lefutottam. Magam miatt is járok futni. Még mindig űzöm azokat a sportokat, hetente háromszor squasholok, nyáron úszok, télen síelek, meg ilyenek. Ilyen szezonális sportok, nem fogok télen úszni, és nem fogok nyáron Japánba menni és gleccsert mászni."
Marián, köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok!