Exkluzív interjúsorozatunkat ma folytatjuk, a német spadecastunk következő vendége pedig a friss Európa-bajnok Max Neugebauer volt. Az egykori válogatott kosárlabdázó egyórás interjúban mesélt az életéről, a pókeres kezdetekről és arról, hogy szerinte mi a legfontosabb dolog az életben. A németül beszélők számára csatoltuk a teljes interjút, amit lejjebb találtok, illetve a youtube automatikus fordítóját is kipróbálhatjátok. Akinek nincs ennyi szabad ideje, az ebben a cikkben olvashatja el az interjú legfontosabb részeit.

Valószínűleg nem a póker volt az első választásod. Hogyan kerültél hozzá? Tudjuk, hogy profi sportoló voltál.

"Kosárlabdázó családból származom. A nagyapám a válogatottban játszott, az apám a válogatottban, aztán én következtem. De sajnos mind a nagyapám, mind az apám sérüléseket szenvedtek, elszakadt a keresztszalagjuk. Velem pedig ez kétszer történt meg. Van egy nagy genetikai tényező. Mindenesetre 16 évesen játszottam először a Nemzeti Ligában. Nagyszerű volt, sokat és keményen edzettem, nagyon élveztem. De aztán megsérültem, edzés után mindig fájdalmaim voltak, és kezdtem kimerülni a profi sporttól, és már nem élveztem."

Hogyan jutottál el a labdától a kártyáig?

"Hosszú út volt, a Magic: The Gatheringgel kezdődött, akkoriban körülbelül tizenkét éves lehettem. Amennyire tudom, sok pókerjátékos játszott vele korábban. Ott találkoztam egy nagyon jó barátommal, Bennyvel. A Magicet gyakran gyerekjátéknak tartják, de rengeteg húszas-harmincas éveiben járó ember játszik vele, és Benny már tizenöt éves korára nagyon tehetséges volt benne. Aztán valaki a Magicből megismertette őt a pókerrel, és azt mondta neki, hogy az is egy stratégiai játék, és ott is lehet pénzt keresni. Aztán amikor abbahagytam a kosárlabdát, Benny azt mondta, hogy mindenképpen el kell kezdenem pókerezni, nagyon élvezném. Elmagyarázott nekem néhány szabályt és elkezdtem játszani".

Hány éves voltál akkor?

"Azt hiszem, úgy 18-19 éves lehettem."

Hogyan alakult ezután?

"Ezután elég sokat kezdtem el játszani, főleg online. Próbáltam fejlődni, de nem tudtam, hogyan, így volt, hogy megnyertem egy versenyt, de aztán megint elvesztettem, mert túl magabiztos voltam és magas limiteken játszottam. Közben elkezdtem fizioterápiát tanulni, így a póker és a tanulás közé estem. Kiestem néhány vizsgáról, és meg kellett ismételnem egy évet, majd jött a Covid. És azáltal, hogy online játszottam, időközben igazán belejöttem a pókerbe, és elkezdtem igazán komolyan venni. Később Manuel Fritz kezdett el edzeni engem, akkoriban még volt egy kis játékosállománya. Nos, ami a fizioterápiát illeti, aztán letettem a vizsgát, de úgy döntöttem, hogy inkább a pókerre koncentrálok. Közben még gyerekekre is vigyáztam, és az így megkeresett pénzt a bankrollomhoz tettem".

Így lett a bébiszitterből pókermilliomos, szép történet! Most térjünk át a WSOPE-ra, az interjúban azt mondtad, hogy tulajdonképpen nem akartál elmenni, mert fájt a hátad.

"Pontosan, igen. Fájt a hátam, mert segítettem a nagyapámnak egy nagyon nehéz szekrényt cipelni. Nem is voltam nagyon motivált, azt mondtam magamnak, hogy otthon maradok a barátnőmmel, akivel nem foglalkozok eleget, amikor játszom. De aztán találkoztam a nagynénémmel, és ő beszélt nekem a manifesztálásról (a szerk. megj.: a siker megidézése azáltal, hogy elképzeljük és tudatosan gondolunk rá). Kérdezte, hogy hiszek-e benne, meg ilyenek. Őrültségnek hangzik, tudom. De elképzeltem, szó szerint éreztem a karperecet a karomon. És így végül elmentem."

Szóval nyilván működött, mindannyiunknak szüksége lenne egy ilyen nagynénire.

"Igen (nevet)."

Ami a verseny egyes napjait illeti, az első napról 113 000-es stackkel jutottál tovább, a második napról pedig körülbelül egymillióval. Volt olyan jelentős leosztás, amire emlékszel?

"A második napon az egyik utolsó leosztásban ászom volt, már elég nagy, 500 000 körüli stackem volt. Volt egy emelés, egy 3-bet, egy 4-bet jam és egy megadás, szóval egy hatalmas pot volt, körülbelül 110bb-s. Az ellenfelemnek bubijai voltak, és a flopra király-király-bubi jött. Szóval azt mondtam magamnak, hogy a manifesztálás semmit sem ért. És egyszer csak jött egy ász. Teljesen felugrottam, Roman Hrabec ott volt mögöttem, és azt hiszem, odajött elköszönni, és elkezdtünk együtt örülni. Egyszer csak volt vagy 200bb-m, és aztán a harmadik napról négymillióval léptem tovább, a chipleadernek hat volt".

Hogy érezted magad a döntőasztal előtt? Tanulmányoztad az ellenfeleidet, készültél rá edzővel?

"Próbáltam annyi információt szerezni, amennyit csak tudtam, tudtam valamit a játékukról korábban. Ez egyébként sokat segített nekem. Pókeres barátokkal is konzultáltam, az edzővel nem annyira. Volt egy játéktervem is, de végül egyik szituáció sem jött be, amire készültem. Nem volt olyan kezem, amivel 4-betelni tudtam volna, vagy ilyesmi. Szóval alkalmazkodnom kellett, és igazából ez segített a legtöbbet, a menet közbeni változtatások."

Mikor gondoltál először arra, hogy tényleg felteheted a karkötőt?

"Még akkor, amikor a nagynénémmel manifesztáltam (nevet). Aztán amikor eljutottunk az utolsó két asztalig, és jobb húzóm volt, a buborékon megadtam J8-al calloltam. Ekkor kezdtem azt mondani magamnak, hogy talán tényleg meg fogom nyerni. Aztán a döntő asztalnál észrevettem, hogy mindenki kezdett elfáradni és passzívvá válni, nem akartak hibázni. De én másképp gondolkodtam, küzdeni akartam."

Mi volt az első gondolatod, amikor az összes zseton előtted landolt?

"Teljesen meglepődtem, nagyon örültem, hogy sikerült. Egyenesen a barátaimhoz rohantam, Roman Hrabec ott volt a barátnőjével, Monikával, nagy támogatást nyújtottak nekem."

Biztosan mindenkit érdekel, hogy mit fogsz kezdeni a nyereményeddel.

"A nagy részét be fogom fektetni. De már régóta szeretnék venni egy autót, nem akartam korábban ennyit kivenni a bankrollomból. De ez nem fogja megváltoztatni az életemet. Nem tervezem, hogy elköltözöm, boldog vagyok, ahogy most a barátnőmmel élek."

Melyek a következő pókeres állomásaid?

"Azon gondolkodom, hogy a Bahamákra megyek. De eredetileg arra gondoltam, hogy Prágába megyek az EPT-re, és januárban Vegasba kellene mennem. Majd meglátjuk."

Van még valami, amit zárásként hozzátennél? Van valami tanács, amit szívesen adnál a pókerjátékosoknak?

"Nos, összességében borzasztóan szerencsés vagyok, hogy ennyi ember volt körülöttem akik támogattak. Éreztem, hogy pozitív energia árad felém, még ha volt is egy kis hullámvölgyem, az visszahozott a játékba. Ez tényleg sokat jelent nekem. Hálás vagyok a családomnak is, hogy végigcsinálták, még akkor is, ha eleinte aggódtak, és néha nem tudták, hogy mi lesz a vége. És persze a barátnőmnek, aki mindig mellettem áll és támogat. Egy pókeres élettársnak lenni nem mindig könnyű, amikor az ember pókerezni utazik, és otthon is sok időt tölt online játékkal. Ezt szeretném elmondani a pókerjátékosoknak is, hogy észre kell venni, mennyi időt és energiát vesz igénybe az utazás, az online és a tanulás, és hogy néha más dolgok háttérbe szorulnak. De emellett ne hanyagoljátok el a barátaitokat és a családotokat, ez egy nagyon fontos pillér az életben. És amikor vissza tudtok adni nekik valamit, tegyétek meg. Ez lenne a tanácsom."

Max, nagyon köszönjük az interjút!

"Én is köszönöm!"

Forrás - KingsResort, vol.at