Az első részt itt találjátok:
Ahogy említetted is, sok olyan sztárral is dolgoztál már együtt, akik inkább más területeken ismertebbek. Tudsz most ezzel kapcsolatos élményeket felidézni?
"Vegyük például Boris Beckert. Amikor régen Dortmundban fotóztam őt, érdekes dolog történt. Német újságírók, köztük a Bild is, meghívást kaptak, hogy a torna első öt percében fotózzák Boris Beckert. És véletlenül Boris Becker mellett ült valaki, aki úgy nézett ki, mint Boris Becker. Így az összes német újságíró ráugrott a szomszédjára és abban a pillanatban, amikor az igazi Boris Becker megérkezett, meglepetten néztek fel, és azt mondták: "Ez mégsem Boris Becker".
Volt olyan malőröd sztárokkal, beszélni lehetne?
"Malőr... Amikor Neymart fotóztam Monacóban, volt vele egy biztonsági őr, aki megakadályozta, hogy mindenki mobiltelefonnal fotózza őt. Mert érthető módon mindenki egy szelfit akart vele. De nem tudom, hogy ez malőrnek számít-e, alapvetően mindenki normálisan viselkedett."
És ami a pókerprofikat illeti, akikkel együtt dolgoztál? Például Negreanu, Ivey, Hellmuth...
"Negreanu a csapatomban volt a Pokerstarsnál. Daniel kedves, kedvelem őt, beszédes fickó. Amikor találkozom vele valahol, azt mondja nekem, hogy 'szia Tomas', én pedig azt mondom, hogy 'szia Daniel'. Ez nagyon jó. Nagyon kedvelem ElkY-t (Bertrand Grospellier). Kedves srác, korrekt, mindig nagyon jól kijöttünk egymással az évek során, amióta együtt dolgozunk. Természetesen egy csomó olyan játékost tudnék mondani, akik teljesen rendben vannak. Nagyon kedvelem Orpent (Orpen Kisacikoglu), Greenwoodot. Tisztelem Steve O'Dwyert. Ezek olyan játékosok, akikkel évek óta együtt dolgozom és soha nem hagytak cserben. Egy csomóan vannak közülük. Egyébként tudod, mi volt a legnehezebb számomra? Vagyis nem is a legnehezebb, hanem a legkényelmetlenebb szituáció. Mivel jó a kapcsolatom a játékosokkal, így a covid alatt én fotóztam prágai EPT High Rollert és gyakorlatilag mindenkihez oda kellett mennem, hogy megkérjem őket, hogy vegyenek fel egy maszkot. Azt hiszem, akkoriban, ha valaki más csinálta volna, nem járt volna sikerrel. Mert olyanoknak kellett mondanom, mint Leon (Tsoukernik - a szerk. megj.), Tony G és másoknak a szuper high rolleren. Mindannyian tiszteletben tartották, mert tudták, hogy jó ügyért teszem és mindenkivel normális a kapcsolatom."
Gondolod, hogy egyes játékosok nem respektálták volna ezt valaki mástól?
"Egyértelműen nem. Ez a bizalomról szól és amikor az évek során kapcsolatot építesz ki a játékosokkal, még ha baráti is, nem szabad cserbenhagynod őket. És ők már tudják, hogy nem fogom cserbenhagyni őket, és én is tudom, hogy ők sem fognak cserbenhagyni engem."
Hogyan látod most a pókeres közösséget, milyen irányba halad? A botrányok és ahhoz hasonlók?
"Botrányok és ahhoz hasonlók mindig is voltak és lesznek is. Ezek arról szólnak, hogy néhány játékosnak reklámja legyen. És hogy ez a reklám negatív vagy pozitív... Vegyük például Bryn Kenneyt. Bryn Kenney egy kedves srác, akit személyesen ismerek. Beszéltem vele idén a Bahamákon. Nem fogom kommentálni, hogy mi történt (a csalás vádja - a szerk. megj.), de szerintem még a negatív reklám is reklám számára. Nekem mindig is rendben lévőnek tűnt. Ami a többi botrányt illeti, például a Miki (Martin Kabrhel - a szerk. megj.) ügyet... Ismerem Mikit, ő soha nem tenne ilyet. Az egyetlen hiba, amit elkövetett, hogy felállt az asztaltól és egy kicsit túljátszotta magát a highrolleren. De egyébként minden szabályt betartott és mint Leon, én is tűzbe tenném érte a kezem ebben az esetben. Sok esetben inkább úgy látom, hogy a játékosok bosszút állnak. Mert nem szeretik, az ilyeneket az asztalnál. És ez nekem nem tetszik, mert mindenkinek joga van játszani. És rajta és a stílusán múlik, hogy milyen módon játszik. Miki a saját stílusát játssza, de sokaknak nem tetszik ez a stílus."
Most, amikor beszélgetünk, nem sokkal a liechtensteini WPT Prime után vagyunk. Hogy tetszett az ottani munka?
"Nézz körül, nézd, hogy zöldellik minden. Liechtenstein gyönyörű ország. Még akkor is, ha egy kicsit drágább, mint amihez mi hozzászoktunk. De a WPT mint olyan hatalmas sikert aratott. A döntő asztalon, még ha nem is voltak ismert nevek, de az urak élvezték. És nagyon szép és kiadós volt. A WPT európai rekordot döntött, és örülök, hogy részese lehettem a csapatnak. És részese lehettem a sikernek."
Amikor a Liechtensteinben voltunk, egy nagyon friss, alapvetően tragikomikus történetet meséltél nekem. Oszd meg másokkal is.
"Ó, úgy érted a nadrágosra. Hát mivel a legjobb munkámat akartam végezni, mint mindig, és a kaszinó azt ajánlotta, hogy menjek fel a tetőre, hogy lefotózzam a tűzijátékot, és mivel már ezt itt egy kicsit ismerem és tudom mit kell csinálni, azt akartam, hogy a kaszinó és a tűzijáték is előttem legyen. Ami sajnos azt jelentette, hogy kb. egy kilométert kellett mennem a mezőn át. Szóval fogtam két állványt, két fényképezőgépet és kb. 10 percig futottam, biztonságos távolságban álltam a tűzijátéktól, hogy elkészüljön a felvétel. De persze odakint nedves volt minden, amit nem vettem észre. Mire visszaértem a kaszinóba, térdig sáros voltam. Következésképpen valahogy meg kellett birkóznom vele. Merő véletlenségből - ez tényleg nem gyakran fordul elő - kinyitottam a bőröndömet, és felfedeztem, hogy nincs nálam tartalék farmer. Így mosógépre kellett játszanom és kimosnom azt. És mivel Liechtensteinben elég nedves az idő, amit soha az életben nem gondoltam volna, a farmer száradása két napig tartott. Közben azt a nadrágomat kellett használnom, amiben repülni szoktam. De végül megszáradt és minden jól sikerült."
Tehát egy jó fotóhoz néha ilyen dolgokat is meg kell tapasztalnod.
"Természetesen. Ahhoz, hogy jó fotó legyen, néha MacGyvert kell játszani és improvizálni."
Egy ilyen kérdés talán inkább az ínyenceknek szól. Milyen technikát használsz, hogyan változott ez az idők során?
"Az Olympus egyik első DSLR fényképezőgépével kezdtem el versenyeket fotózni, ami akkoriban őrült pénzbe került. Aztán átváltottam Nikonra és a mai napig elégedett vagyok vele."
Egyébként kit tisztelsz a legjobban a cseh és a szlovák póker világból?
"Ezt pontosan megmondom. Egy olyan fickót, aki egy zöld mezőn épített valamit, gondoskodott a cseh onlineról és nagyon kedvesen bánik a játékosokkal. Tisztelem és begyülöm őt. Ő Leon Tsoukernik."
Van ideőd a munkájádon kívül bármilyen hobbira?
"Mindig is szerettem a késeket és mindig is meg akartam tanulni, hogyan kell élezni őket. De soha az életben nem gondoltam volna, hogy magam is elkészíthetem őket. Mikor még covid volt és én vigyáztam a gyerekekre, kipróbáltam magam az első késkészítésben. És az elsőt damasztból készítettem. Rájöttem, hogy élvezem és hogy van értelme, mert akkor is itt lesz, amikor én már nem leszek. Így hát életem során készítettem néhányat, és néhányat elajándékoztam. De soha nem a pénzért csinálom, hanem az örömért. És horgászatra is használom őket. Mivel sokat utazom, néha erre is szakítok időt. Egyszer, amikor a Bahamákon voltunk, egy argentin fotóssal mentem horgászni. A partról horgásztunk a nyílt tengeren, egészen elképesztő volt. Fogtunk pár halat, de leginkább életem egyik legjobb pillanatát éltem át ott, amikor óriási manta rájákat láttam ugrálni. Ilyet nem látni. Utána találkoztunk ott egy helyi bennszülöttel, akitől megkérdeztük, hogy miért ugrálnak azok az óriás ráják a tengerből. Azt mondta, hogy azért, mert cápák támadták meg őket. Rákerestem a neten és tényleg van benne valami."
Ez nagyszerű, hogy erre is időt tudsz szánni. A játékosok más halakat járnak fogjni, te pedig bottal horgászol.
"Így. Ami pedig a többi dolgot illeti, azt hiszem, mint a legtöbb srác, én is szeretek vezetni. Néha nem éppen lassan, de bizonyos okokból nem mondhatom el, hogy mennyivel. Elég sokat vezettem már életemben. Tudod, például legutóbb Rozvadovban az egyik barátom, a magas téteken játszó Emil (Emil Bise - a szerk. megj.), amikor a Lamborghinijével jött, odajött hozzám, és azt mondta: "Tomas, kérlek, szeretném, ha vezetnéd az autómat". Én meg azt mondtam, hogy nem, fáradt vagyok. De amikor többször is odajött hozzám és már játékosok köröztek körülötte, és kérték, hogy vigye el őket, akkor úgy döntöttem, hogy elviszem. Kimentem és látom, hogy Emilnek van egy vadonatúj, limitált kiadású Lambója. Őrületes volt. Amikor ráléptem, egy WSOP-karkötő repült le a műszerfalról, ekkor Emil szerencsére elkapta. Nagyon élveztem. De az út visszafelé. Ekkor kértem meg, hogy mutassa meg nekem, mit tud a Lambó teljes egészében. És igen, kedves barátaim. Megmondom őszintén, utána három órán nem tudtam, hogy hányni fogok-e vagy sem. Végül nem hánytam, de nagy kihívás volt. Az a Lamborghini még számomra is nagyon gyors volt. De valamikor '96-97-ben, amikor Németországba jártam, akkoriban nagyon különleges autókat vezettünk. 290 km/h-val mentek. Szóval gyorsan és sokat vezettem. Még mindig van egy álmom, amit remélem, hogy egy nap megvalósíthatok. Ez pedig az, hogy 300 km/h fölé menjek, ehhez még 10 hiányzik, úgyhogy szorítsatok nekem."
Mennyi ideig látod még magadat ebben a munkakörben?
"Amíg élvezem, amíg boldoggá teszem az embereket a munkámmal, addig boldog leszek. Ha egy nap már nem fogok bírni, akkor összepakolok és nyugdíjba megyek."
Van még valami, amit befejezésül hozzátennél?
"Egy tanácsot adnék mindenkinek, aki eddig elolvasta. Legyenek kedvesek, legyenek pozitívak, és a siker eljön. Még ha néha jön is a hullámvölgy, egyszer annak is vége szakad. Aztán jön a fellendülés és erről szól az egész. És azt is szeretném elmondani, hogy mivel most éppen Liechtensteinben voltunk, amikor láttam a döntő asztalt tőletek (Spadepoker stábja), nagyon izgatott voltam. Örülök, hogy jól megy nektek és mindig támogatni foglak benneteket. Elvégre mi tulajdonképpen honfitársak, "csehszlovákok" vagyunk és erre büszke vagyok".
